A zenész
Írta: iytop Dátum: Október 09 2013 05:16:18
H
Zenész ! közel az éj mi megőszíti hajad,
Hallani fogod benne magányod álmait,
Mikor már a lét tőled mindent megtagad,
S a túlsó part szirénhangú hívogatásait.
Teljes hír
Zenész ! közel az éj mi megőszíti hajad,
Hallani fogod benne magányod álmait,
Mikor már a lét tőled mindent megtagad,
S a túlsó part szirénhangú hívogatásait.
- Éj - szólt a zenész pengetve húrjait,
A faluban hallják-e a te hangod ?
Míg én szerelmes dalaim útjain
Kísérik két ifjú szívét, mi vágyakra hangolt.
Zeném hallatán megszakítom hallgatásuk,
Jóérzés mikor falánk szemekkel néznek,
Ne a magány legyen balga társuk,
Elandalítsam őket, kéz a kézben.
Velem jussanak el a gyönyörök szigetére,
Ahogy fülükbe suttogom az élet titkait,
S ők elbódulva gondolnak az élet örömére,
Lágy ritmusaim megnyitják ajtaik.
Jobb ez így, mert hacsak létem partján ülök,
Várva a halált, a túlvilági életet,
Megkeseredek és lassan derékba török
Ha jön az éj, így jobb hogy a zenémben élhetek.
Ha ajtóm be is zárom, dalom messze száll,
Ha megőszült haj is lesz a világom,
Örök fiatalként csendül fel muzsikám,
S ha már menni sem tudok, ablakom kitárom.
Megköszönöm az életnek, hogy segíthetek
Annak ki szenved, mosolyt fakasztok,
Egyeseknek könnyet, hogy erőt merítsenek
A zenéből, a sötétbe lámpást akasztok.
Nekem az időm végtelen,
Mindenkinek szüksége van rám,
A zene számomra lételem,
Hiába lesz hajamban ezüstös hullám.