VLAGYIMIR VISZOCKIJ: SZERELEMRŐL A KŐKORSZAKBAN
Írta: Szollosi David Dátum: Október 09 2013 05:18:20
H
A kőbaltámat, asszony, add ide!
És bőr ágyékkötőm után se nyúlj!
Hallgass, szavadba nem látok bele –
a tűzhöz ülj, s vigyázni rá tanulj!
Teljes hír
A kőbaltámat, asszony, add ide!
És bőr ágyékkötőm után se nyúlj!
Hallgass, szavadba nem látok bele –
a tűzhöz ülj, s vigyázni rá tanulj!
Ne lovagoljál semmiségeken,
családi normánk föl nem forgatod!
A rendrakásról barlang-, s tűzhelyen
a matriarchátus leszoktatott!
Családfő, férfi – én vagyok,
a véleményed tartsd te meg!
Tiszteld az ős szokásjogot,
a kőbe vésett elveket.
Mamut leölve – már üvöltenek…
Osztják a zsákmányt, vár sok éhes száj!
Nem ülhetek folyvást itthon veled,
időnként ölni nékem is muszáj!
Majd számon kérni jő egy-két követ,
nehogy kimenj te így, mezítelen!
Nem leltem – kőkor! – nyúzni jó követ!
A törzs előtt most szégyenkezhetem!
Öt asszony kéne, – azt hiszem,
bírnék velük egy füst alatt!
De nékem fű most nem terem,
az egynejűség így marad…
Ki vérbelid, legyen mind átkozott!
A bácsikám – a vadkan ölte meg –
míg élt, folyvást csak arra biztatott,
egy kannibált nehogy nőül vegyek!
Ne már a törzzsel össze, hogy veszíts?!
Egy ifjú zaklat? – Hát, már így vagyunk??
Ne rágalmazz, viszályt köztünk ne szíts,
az ifjúság: reményünk, támaszunk!
Mit bámulsz, még nem verlek? – Jól figyelj!
Míg szépen kérlek – baltám visszaadd!
S a bőrruhám is!.. Rajtad – közröhej!..
Most számolok... – aztán megfojtalak!
___________________________________________