Azért van harminckét fogunk,
harapni és rágni tudjunk.
Szép fogsor a száj ékszere,
mosolyunk villoghat vele.
Bekeríti a nyelvünket,
ki ne lógjon, ne öltögesd.
Ápolnunk kell, legyen tiszta,
gusztustalan a fog piszka.
Segíthet a fogpiszkáló,
mert ha romlik, nagyon fájó.
Megoldja a fogorvosunk,
lesz műfogunk, műmosolyunk.
Ha minden fogunk kihullik,
protézis lesz, ahogy illik.
Este betesszük pohárba,
reggel illesztjük a szánkba.
Beragasztjuk, ki ne essen,
használója nevethessen.
Fogatlanul megfogadom,
fogsoromat kölcsön adom.
Megbeszéljük, ki mit rágjon,
osztozhatunk a zsákmányon.
Tudom, furcsa az ajánlat,
hiszen nem cserélünk szájat.
Csináltass saját protézist,
fogas kérdés ez a tézis.
Nem kedveljük a műfogat,
fűzzünk hát bele fonalat,
akasszuk fel a fogasra,
ne érjük el. jó magasra,
Nézegessük meg naponta,
szánk legyen a kirakata,
ha kimegyünk a lakásból,
hadd látszódjék ki a szánkból.
Jaj, akinek nincsen foga,
kinevetik, öreg, csúnya.
Fognövesztőt kitalálni,
Nobel-díjat felkínálni
érte bizony megérdemli,
aki ezt majd felfedezi.