A gyász színe
fekete vagy fehér,
komor monotonság
bánatot kísér.
A holt lelke fehér galamb,
némán száll az égbe,
teste túlvilági kalandja,
megpihenő része.
Fekete földpaplan fel nem melegíti,
a lélek galambját lágy szellő repíti.
Barátok siratják koporsót kísérve,
gyászruhát öltenek
emlékezetére.
Szívünkben a gyásznak
nincs megjelenése,
csak a fájdalomnak
lüktet piros vére
emlékezetére.