A fáról lehullott levelek
ellepik a földet.
Színük mint este ,
hullámzó tenger.
A habokba merülő nap,
csodálatos fényt ad.
Hirtelen forgószél kerekedik
levelek ezreit az égbe repíti.
A tenger vizét felkorbácsolja,
habokat a partra sodorja.
Mint forgószél úgy jöttél felém,
égbe szálltam,s te partra vetettél.
Színek mik lelkembe égtek,
a Nappal elmerültek.
Elsimul a tenger,
megnyugszik az ember.
Kopár fákkal együtt,
üres lett a lelkem.
Szálló falevelek,
elvittek tégedet.
Színes világomnak,
szürke vége lett.