Miért mondom, hogy Ides ?
Mert nagyon szeretem,
Mindent megtett értem,
Mindig, mindenhol keresem.
A legszebb szóval dédelgetem,
Csókommal illetem kis anyai szívét,
Boldogságot vinnék neki édesdeden,
Csakhogy érezhessem ölelése ízét.
Hazudtam néki néhányszor,
És elhitte, mert újra gyermek volt,
Hitt bennem, de nem szólt fiáról,
Csak csendesen ült és hallgatott.
A lelkében pásztor vagyok,
Nyájra ügyelő juhász,
Vagy fekete bárányként ballagok,
De lelkemben Ides a Messiás.
Csókját várom minden este,
Simogatásáért testem, lelkem áhít
Már nincs akit szorítsak, dér a teste,
Ides, ma is még úgy hiányzik.