Csapodár...
Írta: kandracs roza Dátum: Október 11 2013 11:44:03
V
Mint méhek a virágra,
úgy szálltam ágról -ágra.
Nem volt nyugtom sohasem,
nem leltem az életem
Teljes hír
Mint méhek a virágra,
úgy szálltam ágról -ágra.
Nem volt nyugtom sohasem,
nem leltem az életem
Voltam fiatal majd öreg
nem találtam meg helyem.
-Forró csókos éjszakák-
Űzött,kergetett a vágy.
Volt álmos ,lágy szöveg,
gyengéd ,buta szeretet.
Simogatott öreg kéz,
kevés volt...mind kevés.
Mit akartam?-Nem tudom.
Hajtott rossz csillagzatom.
Senki,semmi nem elég,
nem érti a józan ész.
Mint pillangó száll tovább,
úgy repültem mezőn,s réten át.
Mind eldobtam ki szeret,
azt hittem ez így mehet.
Jött egy eső,szélvihar,
jól elvert és betakart.
Elcsábított,otthagyott,
mint én a sok-sok balekot.
Csak most tőlem szállt tovább,
ha tehetném visszahoznám
Mint lepke a hímporát,
elvesztettem varázsát.
Most értem meg mit tettem,
sirathatom életem.
Kiégett,üres a világ,
fájó,bántó a némaság.
Nem figyel rám senki sem,
elfeledtek,úgy hiszem
megérdemlem,
vétkeztem.