Ilyen még sose volt
Írta: reitinger jolan Dátum: Október 11 2013 15:00:58
V
S ámuldozva e csoda folytán,
Sötét égre felkúszik a Hold,
Majd csendesen megszólal, hogy tán
Ilyen még sose volt, sose volt.
Teljes hír
Rézbőrűvé lett a busa alkony,
Esővel telítődik a felhő,
Mint erdőben az űzött vadnyom,
A rezgő levél oly esendő.
A lomb közén napfény zuhan át,
Kardként sebzi meg a fák törzsét,
S lám az, aranylófényű gyantát
Sír, el-elejtve néma könnyét.
Ha majd az éj korma lecsöppen,
Tán elhervad az égi szeszély,
Csendjében megfonja fölöttem,
Szép csillagkoszorúját az éj.
De eldobom, mert hazavárlak,
Hogy megmérgezze ajkam ajkad,
Hogy rád adhassam csók-ruhádat,
Ó, milyen szép lesz újra rajtad.
S ámuldozva e csoda folytán,
Sötét égre felkúszik a Hold,
Majd csendesen megszólal, hogy tán
Ilyen még sose volt, sose volt.