VLAGYIMIR VISZOCKIJ: SZERELEMRŐL A KÖZÉPKOR SZÁZADAIBAN
Írta: Szollosi David Dátum: Október 12 2013 05:04:04
_von_Anhalt.jpg/250px-Codex_Manesse_(Herzog)_von_Anhalt.jpg)
H
Kezemtől száz halt, szaracén,
s mert néki járt,
a Szép Hölgynek szenteltem én
e száz halált!
Teljes hír
Kezemtől száz halt, szaracén,
s mert néki járt,
a Szép Hölgynek szenteltem én
e száz halált!
De a király irigykedett,
tornát, lovagit hirdetett.
Ezért utálok én minden ravasz királyt!
Vetélytársam lovag. A Kerek Asztalé.
Felség maga helyett küldte kopjám elé,
így hát az ő nemes szíve,
mit megcéloz kopjám hegye…
Király, köpök reá, hogy szívügyed kié!
A mellén címere, láncing és vért fölött,
de lyuk lesz rajtuk is, mint gályán, mely törött.
Itt ő a legfőbb favorit,
király csak őérte szorít,
de én királyra már legfeljebb csak köpök!
A király szólt: „Megöl!.. De kíméletesen!”
Tréfált is: „Majd a föld könnyű párnád legyen!”
S ha testem már pondró eszi,
a hölgyet nőül ő veszi…
A királyt én ezért szívemből megvetem!
Már fenn a jel… Egymást hamvasztja el szemünk,
lovunk vágtatni kezd, tüdőnkbe port nyelünk.
A rostély fenn – és nincs megállj!
Hogy izgul most a jó király!
De, Istenem, a királyokra köphetünk!
Tornának vége van. Vetélytárs – ló alatt…
Vérével öntözi az árvalányhajat.
Dühében reszket a király,
a hölgy enyém, s ez néki fáj!
Ma köpök én a királyra, és úgy marad!
…Kastélyban boldogan nem élhettem vele,
hadjárat szólított, egy év is telt bele.
Nem várt a hölgy, az ideál,
vazallus voltam, ő – király,
s nyilván királyokat korán volt köpni le...