Vigasztalás
Írta: Babian Dátum: Február 02 2008 09:55:03

---

A gyermek a szülõtõl várja a bíztatást,
De a szülõt vajon ki vigasztalja már?

C

---

Teljes hír

---

Vigasztalás


Embereknek ezrei a vigasztalást keresik.
Lelki bajon, gondokon ki segít most õ nekik?
A gyermek a szülõtõl várja a bíztatást,
De a szülõt vajon ki vigasztalja már?
Sok a gond és a baj, nehéz a megélhetés,
És aggódva reszketünk gyermekeinkért.
Nekik jobb jövõt szánunk boldogabb életet,
S ha vágyunk nem sikerül szenvedünk ettõl eleget.
Reszketünk attól is, hogy csak munka legyen,
Igyekszünk megfelelni a feletteseinknek.
Nehogy az utcára kerüljön az ember,
Hisz akkor mit adunk enni gyermekeinknek?
Így aztán aggódás az egész életünk,
Közben az idõ meg elrepül felettünk.
A gyermekbõl szülõ lesz nemsoká,
És folytatódik tovább az élet halál körtánc.
Ebben az önzõ és rohanó világban,
Bizony kevés idõ jut az imádkozásra.
Pedig az imádság többet ér mindennél,
Mert elveszített hitünk, reményünk visszatér.
Jézus Urunk mindig ezt nyilatkozta ki,
Kérj, és akkor Neked mindig megadatik.
Higgyünk hát az Úrnak ígéretében,
Éljünk a kérés lehetõségével.
Arra kell csak mindig vigyázni de nagyon,
Hogy kérésünk õszinte és tiszta maradjon.
Nem kérhetünk olyat, ami másnak kárt okozna,
Csak olyat, mely lelkünket is felmagasztalja.
Minden kérésünket a Szeretet fakassza,
Akkor a Jó Isten biztos meg is hallja.
Nem árt, ha ezt mindnyájan jól megjegyzitek.
A világon mindenki testvére mindenkinek.
Jézus Urunk gyermekei vagyunk mi mindannyian,
Õ mutatja nekünk az Atyához az utat.
Legyünk hát méltóak szeretetére!
Kérjük az áldását, örökkön örökre.