Hideg a reggel,
csörren a vekker
Bebújik az ősz a paplan alá.
Ébred a lélek, kidob az ágy.
Álom képem a falra simul,
mozdul a kéz, nyújtózik az új.
Olvad a cukor a forró feketében,
agyam malmait forgatni kezdem.
A sápadt Hold halkan elköszön.
Sorskabátomat magamra öltöm,
régen oly könnyű és szép volt,
mára szürke és sok rajta a folt.
Szívem igáslóként húzza a testem,
nyomomba kúszik a feledhetetlen.
Kitárom magamra zárt kicsiny világom,
már nincs dolgom itt, csak élni vágyom.