Ágyad szélén
Holdnak játéka mosolyog arcodon,
s ahogy örömtáncot lebben rajt a fény,
e cseppnyi csodát mentem szívembe én.
Szétkergetve megannyi búnak ráncát,
forró csókjára fakaszt a szerelem,
s szégyenlősen homlokodra lehelem.
Csak halkan könnyezem a pillanatot,
s várom remegve mosoly nyíljon szemedbe,
boldog mámoromban eltévelyedve.
Szüz tiszta vágyam rózsa illatában,
így csillagok ezüstös ege alatt,
jégbe fagyott rongyos páncélom olvad.
Dalol lelkem ezernyi ritmusa közt,
benned éledő boldog hajótörött,
könyörtelen felkelő napfény fölött.
Így kezeim összekulcsolva kérem,
most az egyszer maradjon nap az éjben,
úgy legyen e perc örök ékességem.