Ketten lépkedtek a homályban,
- Ökrökként, így baktat az ősz -,
Hátramaradt falvak, most lásd csak,
Szegény tanyák, te is ki a sárból jössz.
Ahogy ott egymás mellett mentek,
Szerelmes dal hagyta el az ajkuk,
Gyűrűről szólt ... , ők szomorúak lettek,
Sétájukban sárossá, ragacsossá vált talpuk.
A nyár gyorsan elillant, gyilkosa az ősz,
És dúdoltak tovább, ment a két árnyék ...
Míg haladtak, közre fogta őket a köd,
Történetük egy őszi kép, gyönyörű szándék.