Leereszti az ég ősz-szürke homályát
A hamvas virágom elvesztette báját
Lombot vált az erdő, sárgul a platán
Sápadt-fény kúszik át a lombruhán.
Kissé homályos tört kristály mögül,
lázas nyarak emléke rám-terül
Álmaimat a szerelem olykor zavarja,
tévelyeg testemen vágyak borzongása.
Ajkamon csók-ízek bizseregnek
magukhoz szorítanak forró ölelések
Kicsit időzik a kép, néhány pillanatra
elszáradó érzés ez, lehull az avarba.
Hol a szenvedély, az érett gyümölcs íze,
édes aszú-borrá nemesedett nedve?
Sötét égbolt hajlatában ha lebukik Napom,
a szerelemről tán még akkor is álmodom?