Csak halkan suttog....
Csak halkan suttog,
megénekelt dalai,
csendjében puffog.
Az hangjegyei,
bódúlt kottái táncát,
búja emészti.
Fájdalommal bír,
arcán leharcolt élet,
múltban ragadt pír.
Távol lett közel,
így elnyújtott évekért,
senki sem felel.
Csak halkan suttog,
"-E csalt őrült világkép!-"
s lesz hite, fagyott.
Fohász segít tán,
térdre rogyva könyörög,
Isten oltárán.
Mindenek előtt,
"-Adj, hogy kérni kérhess!-"
hátfalak mögött.
Az első sorban,
tartva égő fáklyádat,
egy vagy.... valóban.
Csak halkan suttog,
hallva mások dalait,
s lassan erőt fog.