Honnan indultál?
te ki arcomon végig folyik.
Lelkem mélyén ,
egy tenger lakozik?
Mert tó nem lehet tudom,
hiszen könnyem sós fájdalom.
De ha elindul, mint patak úgy folyik,
meg nem állítja semmi, csak áramlik.
Gyöngy cseppek a mindenség egén,
harmatok a két kezem fején.
Lelkemből fakadó fájdalmat elmosó,
szívemet tisztító csodás vízesés.
Megkönnyebbülést hozó,
csendes szenvedés.
Minek neveznek?
Sírás, jól tudom.
De kell ,ha egyszer elkap a bánatom.
Szám nevetni kész..
Ne lássa nagy világ,
hogy benn nagy a vész.
Kiömleni vágy,
hadd folyjék, hát ha úgy muszáj.
Ne zúzzon össze mindent,
mi úgy is fáj.