Istenem, az élet rétjei, de szépek,
Nálunk oly csodás az arany tavasz,
Mégis mennem kell, ha őszbe lépek,
És sietnem, ne érje létem, ha avart ragaszt.
Ne érje még el az erdőm s a fákon
Kihajtott lombot, hisz, mint én védtelenek,
Mennem kell mielőtt a Nap közepét látom,
Pedig a búzaszemek, a körték is éretlenek.
Istenem, az élet rétjei, de szépek,
Még visszapillantok egyszer-egyszer,
Mögöttem sorakoznak éltes évek,
Istenem, hamarosan soraikat elfelejtem.