Behunyt szemmel
Írta: lambrozett Dátum: Október 19 2013 06:01:31
H
Lecsukom a szemem, anélkül is látok...
látom a hangokat, mit szalagjuk átfog -
nézek erdőt, ahol nagyra nő a szépség
emberek is jönnek, hogy lelküket tépjék.
Teljes hír
Lecsukom a szemem, anélkül is látok...
látom a hangokat, mit szalagjuk átfog -
nézek erdőt, ahol nagyra nő a szépség
emberek is jönnek, hogy lelküket tépjék.
Gyomtalan fű közé rejtik el a szívük
hol a tündöklő Nap álmában, ha kisüt -
ne találhasson rá élő, sem holt fia
nehogy lecsurogjon mázról a patina.
Utána nyugodtan, mint dolguk végezték
elhiszik félénken: övék a képesség -
mivel boldogulnak, érvényre juthatnak
mert ki fejben erős, ő lehet dúsgazdag.
Indulnak vissza az ösvényen...sorjában
megbotlik az egyik, nézik talán százan -
nem nyúl felé a kéz, ami támaszt hozna
fejtől vérző sebbel fetreng a mocsokba'.
Lecsukom a szemem, anélkül is látok...
látom a hangokat, mit szalagjuk átfog -
nézek csapatot, ki szíve nélkül halad
és hosszú még az út, amin új szív fakad.