A pipacs és a napraforgó
Írta: iytop Dátum: Október 19 2013 11:23:29
V
Kint a rónán két szép virág,
- Egy piros és egy sárga -,
Beszélgetett, rájuk mi vár,
Gondterhesen álldogálva.
Teljes hír
Kint a rónán két szép virág,
- Egy piros és egy sárga -,
Beszélgetett, rájuk mi vár,
Gondterhesen álldogálva.
- Piros virág, mondd meg nekem,
Mily gond nyomasztja lelked ?
- Az örök álom van velem,
Gondommal szállok feljebb.
- Hát te, kedves réti sárga,
Miért vagy így meghajolva ?
Inkább virulj, szirmod tárva,
Sose figyelj a gondra !
- Tudod Piros, ha jön az alkony
Nyugat felől, egy ifjúként,
Fejével int és kezem fogja,
Repülünk, hol mélyebb a mély.
Én hallgatok és ő is hallgat,
Süvítünk nem tudom hová,
Hegyen-völgyön, oda hol én majdan
Felügyelem az Éden kapuját.
. Szomorú, hogy olyan hosszú
Az utad kedves sárga virág,
De te szép magas vagy s karcsú,
Így őrizheted az Éden kapuját !
- És te miért sóhajtozol Piros egyre ?
- Ó, mert hasonló a sorsom, nem öröm,
Nyugatról jön egy ifjú, ki meg se
Szólít, szót se szól, nem is köszön.
Elvisz a sötétség kapujához,
Nem látom soha a Napot, ó jaj !
Csak tomboló vihart, felhőt látok,
S ködben pillanthatom a Holdat !
Bizony mindkettőnknek nehéz a sorsa,
De vajon ki lehet ki hozzánk betér ?
- Nem ismerem - a pipacs ezt mondta.
Csak fülelt és kacagott a szél !
Majd fájdalmasan, süvítve elsietett,
Ott a völgyben, a vízpart ívében,
Magányában már nem nevetett,
Egyedül volt, senki sem kísérte.