Az égen a Nap ragyog,
a Föld is tovább forog,
nem hunytak ki a csillagok,
mert tavaszom elhagyott.
A tüzes forró nyárban,
új szeretőt találtam,
langy meleg éjszakán,
csak reá vártam.
Beleszerettem,
de ő hozzám hűtlen,
tovább állt szó nélkül,
szívemre bánat ül.
Itt hagyott a nyár,
már nem gondolok rá,
telnek a napok,
éppen csak vagyok.
Ősz hajú barátom
újra viszont látom,
de ő is elment tőlem,
valahogy túlélem.
Kopasz fák alatt,
a tél randit ad.
Ígéreteit elhiszem,
de kihűlt a szerelem.
Bár mindig hűtlen,
ő volt ifjú szerelmem,
gyönyörű tavaszom
mindig visszavárom.