Vagyok mosoly és könnyek
Arcom ugyanazon részén,
Kacagás, fájdalom tölt meg,
Álom álmodott világom résén.
Tréfálkozom, tele vagyok csínnyel,
Szép mese senkit sem áltat,
Feldíszítem örömadó kinccsel,
Mit a gyermek is áhítattal szeretve várhat.
Vagyok a csók, mit a véletlen lopott,
Áprilisi éjek balkezes írása,
Az első, az utolsó virág, színe kopott,
A szél süvítő, rángató sírása.
És a hideg vagy a meleg kezed,
Kifejezhetetlen éj vagyok, sejtelem,
Gondolatomban az álom megreked,
Éjfélkor felhő és Nap ... Vagyok a szerelem.