A gerlepár
Írta: gondola Dátum: Február 02 2008 21:58:56
Párja hûségesen hordja az élelmet,
míg az árnyat adó sûrû levelek védelmeznek.
C
Teljes hír
A gerlepár
Évek óta figyelem szobám ablakából,
hogy rak fészket újra és újra egy-egy szürke gerlepár.
Biztonságos, rejtekadó helyet találtak a sûrû lombkoronában
s ha eljön a tavasz, friss gallyakkal megújítják azt.
Õsszel jöhet esõ, szél, vihar
a kis fészek dacolva, peckesen mégis helyén marad.
Mintha tudná mily fontos feladata van,
bátran szembeszáll télen a jeges faggyal.
S ha újra itt a kikelet,
a friss hajtások bástyaként rügyeznek körülötte.
Gazdára is lel egy-kettõre,
hisz ily pompás hely, nem sok akad a közelben.
Együtt köröznek a magasban,
súgnak-búgnak szerelmes szavakat.
S ha itt az idõ, a szikrázó napsütésben
költeni az anya, a fészekbe tér meg.
Párja hûségesen hordja az élelmet,
míg az árnyat adó sûrû levelek védelmeznek.
Hófehér színével pompázik a két tojás,
de a szülõkre, még sok munka vár.
Megjelent az apa, s az anyának követnie kell õt.
Ösztönösen bontja szárnyát, s már szeli is a levegõt!
A közelben lévõ fa ágán búg egy sort,
ám szemét fészkén tartva, csak rövid ideig van távol.
Csõrével gondosan igazgatja kicsinyei házát,
majd kényelmesen elhelyezkedve költ tovább.
Ha hosszabb utat tesz, váltja az apa,
így megosztva egymás közt a nagy feladat.
Hosszú hetek eltelte után, megreped a két tojás.
Lakójuk bizony igen gyenge de a nyári melegben,
a szülõk gondos ápolása során
erõre kap, a két titán.
A kis csõrikék folyton éhesek,
etetni kell õket szüntelen.
Napról-napra erõsebbek,
lassan már tollazatuk is kifejlett.
Elhagyva fészküket, pár lépést tesznek
s a szülõk, már csak messzirõl figyelnek.
Még egy-két nap, s a bátrabb ifjú gerle szárnyra kap
majd büszkén tér vissza, hisz õ már megtette az elsõ utat.
Csõrével lökdösi testvérét biztatva,
lám õ is visszatért, nem lesz neki sem baja!
De a kicsi érzi nincs még itt az idõ,
erõsödni kell még, míg a bátorság is eljõ.
Pár nap, s õ is megteszi elsõ útját.
Visszatérve a fészekbe lába remeg, elveszti egyensúlyát
ám fivére védi, csõrével biztonságos helyre lökdösi
s kisvártatva, együtt újra szárnyra kapnak.
Kíváncsian egyre távolabb repülnek
s egy nap azt veszem észre, a kis fészek újra üres.
De tudom, hogy jön majd egy új gerlepár
s én ott leszek megint, hogy lássam a csodát!
2003.10.21.