Annyira szeretlek,
hogy beleremegek.
Annyira várlak,
hogy lássalak.
Ölelnélek, csókolnálak,
karjaimban tartanálak,
bevezetnélek szobámba
meghívnálakvacsorára.
Vérző szívvel is szeretlek,
pedig tudom, nem érdemled,
de nem tudom, mit csináljak,
a lelkem az eszem Nálad!