Ó ti csodás nyári éjszakák,
mikor sejtelmesen suttognak a fák.
Mikor meleg nyári szél,
hozza a szerelmesek sóhaját.
Virágok illata mámorító,
a fű simítása oly kábító.
Bokor tövében pacsirta szól,
dala lelkemig elhatol.
Magas fa tetején vén bagoly,
figyeli mi mozog odalent oly nagyon.
Semmi: csak te és én vagyok,
testünk mint lián összeforrt .
Vágyunk az égig felhatolt,
nevették is a csillagok valahol.
Csak a vén hold nem kacag,
ő őrizé nászunkat.
Halk sikoly s a szenvedély,
nász dala itt véget ért.
Két fáradt test elpihen,
össze bújva csendesen
Szemünkre felhő tesz takarót,
reggeli harmat int riadót.
Ó ti nyári éjszakák,
nem feledem soha tán.