Szemed tükrében már nem látom magamat.
Hazugság lappang szavaid bársonya alatt.
Veled többé nem látom színesnek az eget
Szívemből kiégettem tetovált neved.
Ne keverj csókodba ördögi mérget,
karmot növesztve megmarlak téged.
Töltsük tele poharunkat igazsággal,
váljunk el szelíden, barátsággal
Az ész súgja a szívnek így jó lesz,
ne erőltessük ami már nem megy.
Szerelmem benned még növekedne,
de a jégeső hullik szívem kertjére,
Úgy fázom, testemnek fáj nemléted,
a hidegség eltemeti szerelmemet.