Szerelmem, gazdagítsd énekesed, engem,
Lelkembe kezeddel költöztess tavat,
S azt, amit látsz, rügyet bontó kertet,
Tüzet, erdőt, nádszálat, havat.
Szemtől szemben az őszben ahogy állunk,
Felgyorsítod szívverésem tüzét, meglásd
Te vagy a kék szó a rossz világból,
Melyben titokban tudjuk átölelni egymást.
Milyen csodálat fonja körül mindezt,
Szíven zugában, mint varázslat a mesét,
Mert magával ragad és kérlek hidd el,
Mint bennük, bennem ez a csoda örökkön él.