Árva lélek siralma
Írta: Ayame Dátum: Október 26 2013 06:57:25
MM
Egy délután hamvai égnek bennem,
Egy életé mely lényemmé égett,
S remegő szívvel gondolok rá éjjel,
Már soha többé nem lehet benne részem.
Teljes hír
Árva lélek siralma
Egy délután hamvai égnek bennem,
Egy életé mely lényemmé égett,
S remegő szívvel gondolok rá éjjel,
Már soha többé nem lehet benne részem.
Hiányod megőrjít,
Látványod megrémít,
Hangod dühít,
Illatod elbódít.
Csókod íze beégett tudatomba
Milliónyi apró képre bontva,
Soha nem feledem, hiába mondtad,
Kettőnk közt, már semmi nem maradt.
Számtalan kérdések sora,
Minduntalan ugyanaz,
Vajon miért és hogyan?
Mit tettem én, hogy ezt érdemlem újra?
Régen azt mondtad,
Nem tudnál élni nélkülem soha
Most egyedüli hang körülöttem,
Árva lelkem sikolya.
Könnytől ázott arcomat,
Reszkető kezeimbe temetem,
Az emlékek gyilkolnak,
S szívem az egyedüli áldozat.
Mondd, mit tettél?
Miért hagytál itt ismét?
Hűtlen voltál és kész,
Nincs tovább, egyedül vagyok, mint rég.
Neked adtam mindent, mit lehet,
Egykori lényem feladtam érted,
Az lettem, mit akartál,
S mégsem kellek neked?
Szerelmes szív mit tehet még?
Adjam neked, mit már elvettél rég?
Hát tényleg ezt érdemlem én?
Egy zord kitessékelést?
Lehunyom szememet, s téged látlak.
Könny áztatta függönyön át, mosolyogsz újra rám
S én kinyújtom a kezemet,
De csak a levegőt markolom már.
Érezni akarlak,
Magamhoz ölelni, tudni, hogy vagy,
S szeretni soha jobban,
De már csak tűnő alakod látom a távolban.
Testem élőhalottként jár s kel a világban,
Elhitetve mindenkivel, hogy túl van rajtad,
De Szobája falai közt könnyeibe fullad,
S társam a magány csendje marad.
Egy fabatkák sem érek már,
Mert szemedben ürességet látok, mikor rám nézel
És érzem,
Létem már nem lesz ugyanaz, mint régen.