Opálos ősz jön, háncskosara érdes,
Kelő Nap halódó fénye, de sárga,
Szétmálló ködből ma még tiszta kék les,
Madár, ha száll, akár mesébe szállna.
Kacér szeretők a fák, színük kirívó,
Pőrére vetkőzteti őket a szél,
Együtt ringnak, miként a hattyú s a tó,
Lassan ágaikra ráőszül a tél.
Eljöttél hozzám hullottan, mint levél,
Meztelen volt lelked, mint őszi vetés,
Mint édes fürtöt kereső seregély,
Ki kapkod az utolsó szőlőszemért.
S míg a levelek a földre peregnek,
Arasznyi emlékén ködbe vész a por,
Örök tavaszod illata belengett,
Hiába néz ránk az ősz az ég alól.