Szegény szívem börtönében
nem süt már be a Nap,
csak Te tudnád kiengedni,
a kulcs Nálad van.
Árva rab szívemmel,
nem, törődsz már kedves,
hagyod, hogy meghaljon,
mert Neked már nem kell!
Hosszú idő eltelt azóta,
hogy itt voltál nálam,
ígértél szépet és jót,
de a szavak elszálltak.
Semmi sem volt igaz ígéreteidből,
csak, hogy engem örökre
boldogtalannná tettél,
ennyi igaz az egészből!