Az ócska zsírt se dobta ki anyám,
mi fönn ragadt az abáló falán,
meg rossz töpörtyű, avas semmiség,
a szappanfőzéséhez épp elég,
sok összekotorászott zsiradék,
épp megfelelt, épp jó volt arra még,
hogy szappant főzzön belőle anyám,
a nagy mesében, éltem hajnalán,
lett öreg üst, vagy lomha nagyfazék,
a nagy munkára rákékült az ég,
és keze tudta, mit, hogyan, miért,
hogy jó esővíz, lúgkő, szemre mért,
ha szappant főzöl, ne tégy semmi mást,
nem hagyhatod el a kavargatást,
kell tűrt idő, hogy épp kéznél legyen
a semmiből szakított türelem,
meg ládaféle öntőforma tán,
mit rossz deszkákból tákolt az apám,
így sort a sorra, amíg rámeri,
s a dermedéshez időt hagy neki,
majd derekával szusszantak nagyot,
a csorba késsel megszelt darabok,
csak katatok, még nem vagyok nyomon,
de azt a kedvet visszaálmodom,
míg lepedőre keni az anyám,
a vízzel áldott teknő oldalán.