Már nem hajtogat szirmokat a hajnal
Fájdalmasan sóhajt az elmúlás
Az ősz könnyezik gyöngy-harmattal
Halk léptű az árnyék-suhanás.
Hallod, álmokról suttognak a fák
Lassú percek kétségeket szülnek
Az északi szél nem ringat csodát
Az élők temető kertben görnyednek.
Krizantém illatok a kegyeletről szólnak
Az emlékek a múltban kóborolnak
Elfolyó viasz olt ki lángokat
A csend tiszteli a halottakat.