Gyógyítgatom a szívemet,
hogy mégegyszer szerethessen.
Te voltál a boldogságom,
most pedig miattad a magányom!
Vissza sem jöttél azóta,
a szívemet bánat marja,
nincsen orvosság reája'
csak Utánad vágyik az árva.
Nem tettem én semmi rosszat,
mégis elfeledted ígérgető szavad,
a Te szíved nem fáj, kőből van,
vissza kapod, sírsz Te még majd!