Esik, s az út betonnyelve
egy kis levelet talpamra rányal
pirosat, mélybarna szegéllyel
s a kései nyárba befésült ránccal
Csigolyámra felfut a hideg
ujjaid útvonalán most ő jár
látod, megint rád gondolok
ősz létemben léted csipkelekvár
savanykás mégis édesít, s lehet
évszakot váltanék veled s neked
De most még
esik, s az út betonnyelve
egy kis levelet talpamra rányal
pirosat, mélybarna szegéllyel
s a kései nyárba befésült ránccal