Borítsd rám fátyladat aranyló hónapom
rőt-vörös egeden lángol még a napom
bíborát öntözi erdőknek ölére
október avarán folyik szét a vére
bevonja létemet tündér-léptű fénybe.
Hűsítő esőtől csillogó reggelen
szivárványnak hídja feszül fenn az égen
felhőrongy tépődik szeleknek kezében
párálló fátyolban szunnyad még Vértesem
s a város szikrázik felkelő napfényben.
Fák sorfala között kanyargón visz az út
aranyba öltözve intenek már búcsút.