Elképzellek Titeket ott a mennyben,
fogjátok egymás kezét szelíden,
árva könnycseppemtől szempillám rebben
boldogok vagytok Ti, én elhiszem.
Égszínkék szobátok az otthonotok,
angyalok szállnak, daluk oly' mesés
enyém az összes itt hagyott gondotok,
mely az élethez ad egy kis reményt.
Látom az arcodat anyukám, hiszen
vágytad már apukám kedves szavát,
boldog ő is, látod, óh de még milyen,
elűzted lelkéről a nyavalyát.
Szeretteim, Ti ott ketten a mennyben
óvjátok egymást oly' szüntelenül,
letörlöm immár az utolsó könnyem,
hiányotok őröl itt legbelül.
Ha eljön az én időm, meghal lelkem
a mennyekbe akkor költözöm én
hozzátok, várjatok, óh, már nem félek
virágot könnyemmel öntözök, szép!