Az én ÉDESANYÁM...
Írta: kandracs roza Dátum: Október 30 2013 16:21:32
MM
Süt nap, éled a világ,
csak te fekszel édesanyám.
Fejed felett virág koszorú,
lehet ezer minden szomorú.
Teljes hír
Süt nap, éled a világ,
csak te fekszel édesanyám.
Fejed felett virág koszorú,
lehet ezer minden szomorú.
Tulipán ,orgona búbját ,
földre hajtja.
Mert kinek szól,
az már nem láthatja.
Ülök sírod mellett,
eszem a múltba jár.
Mikor még nekem is „ volt”,
ÉDESANYÁM.
Szava halkan szólt,
ha dicsért vagy szidott.
Keze közben ,fejemen matatott,
mert szeme közben kedvesen mosolygott .
Ittam minden szavát,
bíztam benne nagyon.
Ő volt az én óvó angyalom.
Már beteg volt nagyon,
ölelte két karom.
De tudtam,hogy meg már nem válthatom.
Egy forró nyári éjjel,
elment s itt hagyott.
Nem maradt más ,
csak sírás ,fájdalom.
Most itt ülök virágözön között,
képzeletemben élsz ,
ami mindig örök.
Fejem felé,szürke felhők szállnak,
de vissza nem hozták,
Az ÉDESANYÁMAT.