H.Gábor Erzsébet
Jövőt remélve
A pajta és a rét között,
a kert aranyba öltözött:
a sok levél a földre hullt,
avarruhája lángra gyúlt.
A tőke régi, renyhe már,
halomba hordva tűzre vár,
a szél elállt, a rőzse ég,
az őszi munka véget ért.
A pince hűs, de forr a bor,
a méze erjed, illatol,
jövőt remélve szél zenél,
s tavaszra vár a holt levél.