Mikor az est leszáll ,
mindenki másra vár .
Leány a fiút ,
fiú a leányt .
Nap a holdat ,
hold a csillagot .
Fák a langyos szellős ,
fuvallatot .
Csak én ülök némán csendesen ,
reám nem vár már senki sem .
Én sem várok már csodát ,
elmúltak azok az éjszakák .
Mikor ajkad égett ajkamon ,
kezed nyomán csillagszóró
szikrázott .
Szívem hangosan dobogott ,
hallgatták fenn az angyalok .
Patak habja vígan csobogott,
szerelmünknek ez adott dallamot .
Ahogy jött az éj úgy szállt tovább ,
vitte lelkem fájó sóhaját .
Néztem a pirkadó napot ,
vártam a csendes holnapot .
De megmozdult a nagy világ ,
kezdte életét a táj .
Hold apó behunyta két szemét ,
csillagait aludni küldte ,
szerte szét .
Már újra a nap ragyog ,
csak én látok sötét égboltot .
Felállok s én is ballagok ,
ha már úgysem ragyognak a csillagok .
Szemem párás..köd talán?
Nem csak a könnypatak csordogál ,
ne sírj-súgja valaki .
Csak az élet tolt veled így ki ,
de elmúlik nem soká .
Add helyébe új csodát.