H.Gábor Erzsébet
Ünnep
Az éltes, őszi lomb alatt,
a vén pad mélyen hallgatott,
a deszkán várt egy jó falat,
kis, csapzott szőrű eb szaladt,
s egy öreg arra ballagott.
A korgó hasnak csöpp vigasz,
a padon volt egy tört kenyér,
biz otthagyhatta bárki azt -
a pillanat egy áhítat,
míg hozzáért az agg tenyér.
A bácsi leült, s küszködött,
az üres gyomra egyre fájt;
a kutyus, mellé költözött,
a lábát nyalta, nyüsszögött’,
s mint árva koldus - kunyerált.
Az öreg nyert az éh fölött,
s a „csahos” száját tömte be;
…és fény áradt a fák között,
a szív aranyba öltözött,
és ragyogott az Ősz, szeme.
Már jó helyen a jó falat!
A néma fák csak álltak ott,
egy perc volt, röpke pillanat,
s az éltes, őszi lomb alatt,
az ünnep mindent áthatott.
2013.10.28.