Távol a múlt, egyre messzebbre oson…
Halvány emlék vagy itt bennem,
olykor-olykor járkálsz az eszemben,
hogy, s mint volt, hiányzol nagyon,
gyertyát gyújtok, érted égjen, hagyom.
Távol a múlt, egyre messzebbre oson…
Hagyom, hogy ez az ünnep átitasson,
könnyekkel, talán mosollyal arcomon,
mert emlék vagy itt bennem,
olykor-olykor járkálsz az eszemben.
Távol a múlt, egyre messzebbre oson…
De, képek vannak innen-onnan rólad,
titkokat őrzök, mik csak nekem szóltak,
hát megmaradnak nekem az ünnepek,
bár tudnád, már nem jók nélküled.