Derült éggel jött november,
Az öreg Nap mosolyog;
Adhat szépet az öreg Föld,
Míg az életünk forog.
—-
Lassan öregszik a világ,
Sajog ezernyi baja;
Sűrűn kitör belőle a
Globalizált rigolya.
——-
Az emberek világában
Legfőbb íz: a keserű,
Jó ehhez vénülő évtől
A novemberi derű.
——
Derült éggel jött november,
Mézes íz a Lét falán;
Előbb szokd meg, hogy öregszel,
Fájni ráér azután.
——
Szép, borongós őszi napok;
Idő főzte lét-ragú -
A bágyatag hajnalokat
Belengi a mélabú.
—-
Megpihen a jó öreg Nap,
Felhők mögött meg-megáll,
Esténként a halvány képű
Vén halállal diskurál.
——-
Derült éggel itt november,
Deres hajnal – későn kel,
Ad az Isten őszre tavaszt,
Nekünk csupán élni kell.