Kényszer
Írta: reitinger jolan Dátum: Február 03 2008 13:10:53
Akár a feslett lány, ki magát kínálja éppen,
Én önmagam decinként kimérem.
H
Teljes hír
Gyûlölöm a rám mért kényszert,
Hogy dühöm papírra vetve kikiáltsam,
Feszülve a lélek ajtajának,
Rozsdás reteszét kitárjam.
Akár a feslett lány, ki magát kínálja éppen,
Én önmagam decinként kimérem.
S mi egykor lüktetés volt, korommá feketülve,
Megalvadt papírhalmazon szavakba fagy a vérem.
Kiég így a harmatos, sóvár rebbenés,
Így fut el sikoltó kínom meztelen,
Mint az a lány, kirõl kéjsóvár vadember,
Ruhát szaggat a szûzi, fekete, rabló éjjelen.
- Jajszavam papírt éget, szégyellem -,
Tévhitek pillanatai porig aláznak,
Arcom lefedve, tenyerembe rejtem,
Ha nem látok, tán engem sem látnak.
Csak vallom, vallom rejtekét szívemnek,
Nincs titokszoba hová húzódnék nesztelen,
Feltárom, felkínálom a lelkem -,
Ostorozó vágytól hajtva meztelen.