Pillangó puha szárnya
simogató szélben,
a mezők zenéjében
égen ívelő gyönyörű szivárvány.
Naponkénti csodát élni meg
megtanulni szeretni, érezni,
ha a szeretet kiszáradt szívünkben,
pótolni szeretettel lehet.
Szólni ha kell, s hallgatni tudni kell,
múló világ rohanásában
emberek születnek, s halnak meg,
szeretnek és gyűlölnek.
Gondolataink százfele szöknek el.
A forgás bűvköréből vágyat ébreszteni,
s az ajándékozott öröm és szeretet
útvesztőiben ne kalandozz el !