Még vagyok aki voltam.....
Vetülj fény szobám falán,
álmodj fényesebb talárt,
ne illanj el síró vágy,
csak játszadozz így velem tovább.
Ölelj ahogy csend ölel,
míg bennem sötétség nem öl el,
s ha kedvem még fanyar is,
meghajlik a némaság mégis.
Hallgatagul föl le jár,
kalitkám sziklából épült vár,
szavaimban lépkedek,
s lassan puhán körbe lengenek.
Őszi eső csak szitál,
ablakom előtt hideg zihál,
beférkőzni nem hagyom,
fényképen, mosolyod pamlagom.
Múltamban állok tétlen,
szétterült hajtincsek fürtje közt,
vállamon emlék pihen,
s világ csúfságai, csak a köz.
Én még vagyok aki voltam,
csendes szűrt magányomban,
ugyan arcomon idő mélyül,
de szívemben elévül.