Éjszakába fordult az idő,
de szememre álom nem jő.
Ablakomon a hold bemosolyog,
csalogatón int.
Magához vonz,
mint lágy esti széltől.
Dalol a virág,
úgy suttogom neved.
Ne hallja senki más.
Ne tudja meg senki,
titkát szívemnek.
Ne tudják meg,
mennyire szeretlek.
Ne tudja senki-senki más.
Csak te, én,
s a holdvilág.
Elsuttogom neki,
mit jelentesz nekem.
Öregedő szívem,
mért neked szentelem.
Bele suttogom az esti szélbe,
vigye el most hozzád.
Súgja a füledbe.
Édes álmom, vágyam,
így jusson el hozzád,
hátha viszonzásul.
Kedves leszel hozzám.
Szeress, csak egy kicsit,
vagy hazudjál nékem.
Kedves szép mesékkel,
altasd el a szívem.
Annyit szenvedett már,
annyi bánat érte.
Már a hazug szóért,
s oly boldog lenne.
Tanították sírni,
tanítsd meg nevetni.
Ha kell hazug szóval,
szerelmesnek lenni.