Abschiedslied der Zugvögel
Wie war so schön doch Wald und Feld!
Wie ist so traurig jetzt die Welt!
Hin ist die schöne Sommerzeit,
und nach der Freude kam das Leid.
Wir wussten nichts von Ungemach,
wir saßen unterm Laubesdach
vergnügt und froh beim Sonnenschein
und sangen in die Welt hinein.
Wir armen Vöglein trauern sehr;
Wir haben keine Heimat mehr.
Wir müssen jetzt von hinnen fliehn
Und in die weite Fremde ziehn.
_____________________________________
Vándormadarak búcsúdala
Mily szép is volt erdő, mező!
Mily bús a táj most, őszülő!
A fényes nyárnak vége már,
derűs nyomában bánat jár.
Nem tudtunk gondról, lomb alatt
ültünk, elégedett csapat,
világba szállt harsány dalunk,
sütött reánk vidám napunk.
Szegény madárkák, gyász nekünk,
hogy otthont itt már nem lelünk.
Hosszú az út, mi vár reánk,
egy messzi föld – mely nem hazánk…