Bőröd gyengédségével telik tenyerem,
Szíved hevétől színeződik ajkad,
Kerekre nyílt szemed egy lesz velem,
Míg mosolyod rám hullva hallgat.
Homlokod gondtalan,
S ahogy tested ernyed,
Egy mozdulat óvatlan
Nyújtózkodásba enged.
Érintésem bőröd titkos redőin
Párát és cseppeket kiválaszt,
S e cseppfolyósság vágyakat előhív
Ujjam közt, majd testünkön árad.
Szemhéjadon a Nap
Harmatként csillog,
A dicshimnusz ezalatt
Rajongni kezd, villog.
És ahogy lehunytad gyöngyszemed,
Tudtam, megtaláltuk a fényt mi már,
És azt is tudtam, lényem egy veled,
Mert elsuttogtál egy mély imát.