Az embert csábította az alma,
a tiltott gyümölcsöt leszakította.
Nem tudta, hogy ha eszik belőle,
tudásra éhezik, kinyílik a szeme.
A fát azóta folyton rázogatja,
titkok nyitját feszíti, kutatja.
Mikroszkóppal atomok táncát lesi,
az isteni részecskét keresi.
Betekint távcsövén a végtelenbe,
elméleteket gyárt messzi fényjelekre.
Elméje határtalan szomját nem olthatja,
türelmetlen, ha tudás szenvedélye sújtja.
Elébe megy a jövőnek, múltat kutathat,
de ha a világot akarod, ismerd meg önmagad.
Benned van a titok, elméd meg nem fejtheti,
hogyan lett a semmiből valami.