Marković Radmila
Most éld az életed
A végtelenséggel versenyt futottam,
nem féltem.
Amikor Kelet a Nyugattal
találkozott az égen,
rajtam kacagtak tiszta szívvel.
Körbe, körbe forgatott az élet
egyedül bámultam a végtelenbe.
Egy ismerős ösvényen elindultam
nyugat felé vezetett az utam.
Amerre mentem, volt barátnőm integetett,
csókot lehelt felém a volt kedvesem,
rám kacsintott egy volt féltő szerelem.
Szívem szomorú, ma is gyötrő fájdalmát
meglátni egy sem láthatta meg,
amilyen gyorsan jöttek, úgy eltűntek.
Egy bátorító üzenet mégis hagytak nekem.
A végtelenséggel futni nem érdemes,
most éld az életed, ezt el ne feledd!