Szálló idő…
Elszáll a nyár elszáll nemsoká,
de szívembe nem hozott,
most sem új csodát.
Langyos szellő hiába simogat,
lelkembe nem hozott ez új vigaszt.
Elszálltak az évek,
elmúltak felettünk.
Hajunk ősz lett, rá festéket festünk,
hiába kesergünk.
Nevetni nincs kedvünk,
bárhol keresem már a boldogságot.
Fecske madár vitte,
messze-messze távol.
Szálló idő, múló idő,
jöjj vissza egy szóra.
Ne csak kedves emlék legyen,
a sok boldog óra.
Hadd érezzem egyszer,
még ölelő karját.
Csókom forrón égjen,
a meggy piros ajkán.
Szemem a szemébe,
Még vágyat kutasson,
keze a testemen.
Csendesen matasson,
beérném én ezzel.
Nem kéne más nékem,
csak eljönne hozzám.
Mesélne még szépen.